Sejla nemrég telefonált... Azt mondta: - Még mi sem fogtuk fel... MIT?????
Nem! Nem is lehet... sőt!
Elmentél... Nekem ilyen maradsz, mert ez voltál TE a nagy szíveddel. Modern korunk mecénása. Egy IGAZEMBER! Mindent és mindenkit felkaroltál!
Necsak néztél, hanem látva megéreztél.
ŰR! Ezt érzem most.
Köszönöm, hogy megismerhettelek, mert nagyszerű Ember voltál!
Ember nagy E-vel!
Örökre a szívembe véstelek drága FŐFÜGÉM!
Kedves Adrienn!
VálaszTörlésÓriási űr van a szívemben és lelkemben! Legkedvesebb fotósbarátom ment el, ilyen hirtelen. Annyi tervünk volt. Állandóan piszkált, hogy csináljunk diaporámát. Én mindig húzódoztam. Persze most már bánom! Pénteken este még , majd egy óra hosszát beszélgettünk skype-n. Semmi panasza nem volt. Szokásos, finoman csipkelődösen beszélgettünk, mint megannyiszor. Másnap este, Sejlától tudtam meg a borzalmas hírt. Ahogy tellik az idő annál felfoghatatlanabb és érthetetlenebb az egész. Látókörön most olvastuk feleségemmel sógora bejegyzését, nem szégyellem sírtunk, mint a gyerekek. Elképzelni sem tudom a család fájdalmát, ha nekem, aki kétszer találkozott Jánossal személyesen, ekkora fájdalmat okoz a halála!
Renkívüli ember volt!
Fotótd tökéletesen János, mutatja! A halvány mosolya, meleg tekintete. Sokszor beszélgettünk Rólad, nehéz sorsodról, a kis Akramról. Nagyon szertett volna segíteni Nektek (is)! Gondolom a maga módján , ezt meg is tette.
Laci
Kedves Laci!
VálaszTörlésA leírtakkal teljesen egyetértek. Számomra is felfoghatatlan ami történt! A múlt héten reagáltam a naplójához itt a blogomon, aztán kaptam Tőle 2 diaporámát, aztán megcsinálta a baszinát, majd írt a vonalkódhoz. Csütörtökön pedig felhívott, hogy menjek skype-ra. Mentem, még Marikával is váltottunk pár szót, és Akram is beszélgetett. Nagyokat röhögtünk, tényleg nagyokat. Én természetesen nyavalyogtam egy sort, mint ahogy szoktam, ő pedig fitten elküldött melegebb éghajlatra! Aztán csak beszélt és mesélt, én meg hallgattam.
Aztán megint nagyokat nevettünk, majd búcsúztunk. Akkor még nem tudtam, hogy örökre. Hihetetlen ember volt. Tavaly egy egész napra eljött hozzánk és anyum és apum is megismerhette Őt személyesen. Mély benyomást tett náluk is, hiszen ebéd közben jókat nevettünk a történetein. apuval némiképp máshogy is el tudott dumálni mint velünk nőcikkel. Akram is emlékszik az összes helyre, amit bejártunk, és nagyon sokszor emlegeti az ő Pálfalvi Jancsi bácsiját. Kaptunk-e Tőle???? NIncs rá szó mennyi mindent. Engem vasárnap hívott fel Sejla, akit szintén megismerhettem, ugyanis első találkozásunkkor János "sofőrje" volt a friss jogosítványával. Isteni pár órát töltöttünk el a soproni székes-egy-házban.
Hiányzik. Hiányozni is fog örökre. Sokszor volt mellettem és én sokszor voltam úgy érzem hálátlan. Bár szívembeől mondom sose szándékosan.
A család fájdolmára gondolni sem merek, mert valószínű elviselhetetlen lehet. Sajnálom a lányokat és Marikát is mert sosem volt úgy beszélgetés, hogy Őket ne említette volna János.
Űr! Bizony nagyon nagy és pótolhatatlan az űr!
Ráadásul az életemben nem találkoztam ennyire önzetlen emberrel.
Fáj!
Főfüge, örökre örülök, hogy ismerhettelek!